Egy nap a gyárban

- rakparton csak csonakkal lehet közlekedni
Ju: húha. biztosan nagyon szép...

Másnap

- megnéztük a dunát és gyönyörű és nagy és húúú mekkora, sosem volt még ilyen nagy és roppantul sajnálhatod, h nem láttad, mert többbet ez ilyen biztos nem is lesz már
- amikor mi néztük, éppen egy vadkacsa repült felette úgy, hogy a szárnyvégei időnként belecsaptak a vízbe és hosszúkás karikákat húztak rajta
- Ti nem láttátok azt a hosszúnyakú hüllőt, ami a szigetnél nézett ki egy percre? kinyújtva a nyaka kb 10 méter lehetett, de csak kis időre emelkedett ki, aztán lemerült és úszott tovább a víz alatt
- Nekem csak az tunt fel, hogy most lelattam a duna fenekeig, annyira tiszta a vize. Lattam a vidaman uszkalo cuki, mosolygos halacskakat amit épen orrukkal bokodtek par hofeher belu folyami kagylot es ahogy felkavartak egy kis homokot az also uszonyaikkal.
- én azt láttam, hogy a cuki kis halacskák a SZIA JUDIT élőképet formázták
aztán amikor nem jött Judit, sírni kezdtek
- Igen, a halacskák tényleg szépek voltak.Kár hogy a csak Budapestről látható teljes napfogyatkozás és a napgyűrű előtt éppen elrepülő Hailey üstökös félbeszakította egy fél órára.
- Ja es amikor egy bacsinak beleert a cipoje hegye, eldobta a botjat szaladni kezdett es osz haja hirtelen megnot es fekete lett.
- Igen, előtte sosem láttam még senkit vízen járni
- Ma bixivel jöttem és egész úton egy színes szitakötő repült mellettem. Röptében furulyán játszott andalító kedves dalokat, amelyek múlatták az unalmas tekerés perceit. Az Árpád hídnál egy repülőhal is csatlakozott szájharmonikával és akkordos aláfestéssel gazdagította a hangzásvilágot. Sosem fogom elfelejteni.
- Én távcsővel szemléltem, ahogy tereksz. Mintha megállt volna az idő, a város mozdulatlan és csendes volt körülötted. Ahonnan néztelek egy szivárvány ölelte át irényvektorod normálját.
- Amikor elbúcsúztunk visszaküldtem őket, hogy keressék meg Mohát és neki is zenéljenek.
- Csak hogy tudd, eredetilge velem jöttek, és visszaküldtem őket, mert az ugráló delfinekkel kicsit összevesztek... Pláne, mikor a hatalmas fehét bálna is felbukkant a szigetre vezető híd alatt.
- azért ne hallgassuk el a dolgok árnyoldalát sem. az öngyilkos csikóhalakat pld. akik Judit kedvéért úsztak fel a tengerből, hiába.
- A bohóchalak is miatta úsztak fel, de a rövidtávú memóriájuk annyira rossz, hogy útközben el is felejtették Juditot. Írtak egy Facebook bejegyzést, hogy közönséget keresnek. Ezt Balázs új telefonján olvastuk, lájkoltuk és ebéd után megnézzük az előadásukat. Ha addig el nem felejtik.
- Amikor hozzám megérkeztek, szomjasak voltak és vizet kértek. Ezüst tálcán tálaltam fel egy csep bort Apu legjobbikából. Felszippantották és két három kortty után a egyik egy királylánnyá a másik egy laptop tápegységgé -igazi- változott. (Ez utóbbiról Juditnak majd hozok egy fényképet)
- ma én is bringával jöttem be, de moha távcsövének fénye kicsit elvakított, s majdnem elestem. Egy sas repült arra, hogy árnyékoljon, s egy csapat hangya vette hátára a bringámat, hogy ismét egyensúlyba hozzanak. Így már könnyedén beszélhettem az arra rohanó bivalyokat nézve egy magyarul is beszélő monguzzal. Épp úszni tanult egy kacsától. A szitakötőt én is láttam, amikor KPG-vel összefutottunk a bejáratnál, de szegénynek odacsuktuk a fejét az ajtóhozt és megdöglött (még szerencse, h volt nálunk gipsz és újraélesztő készlet, mert így megmentettük és nekiadhattuk a bohóchalnak ebédre. Mert a bohóchal az élő sztakötőt jobb szereti, mint a fej nélküli döglöttet). De én még csak most megyek ebédelni - ott biztos sok csodát fogunk látni...
- Sajnos az ebéd meglehetősen unalmasnak bizonyult, semmi különleges esemény nem volt. Egy szakállas ember felemelte a botját a Hajógyári szigeten, mire a Duna kettényílt és száraz lábbal átkelt rajta. Amikor közelebb jött láttuk, hogy csak egy hajléktalan volt az Auchan parkjából... Remélem holnap majd történik valami, amiről érdemes beszámolni.
- jó, az arra sétáló dínócsapat az utóbbi napokban tényleg szokásos, szóval ne is említsük őket

Megint másnap

- én mondtam a többieknek, h ne rakják ki az asztalod a dunába, mert csak nézni szereted és benne dolgozni kevéssé, de hát a sorsolás az sorsolás. Neked a Duna jött ki. Ne aggódj a pince sem sokkal jobb. A szobánkba beköltözött a bőrtárgyaló, ezért kellett kicsit átszervezni. Pár ember a pincébe, pár a dunába, de szegény kpg már csak a holdon fért el. Egy vastag csövön adjuk neki a levegőt és ki van kötve egy sziklához, hogy ne fújja el a szél. De amúgy jól van ő is.
-Té yl g jól va yo , kic it f rcs n hal om it  a besz lg té sei eket,  e a lá vá y k rpót l mi de ért. Mo t kel  fel a F ld és el s m tu om mon ani ez men yire fan asz ikus lát ány...
- Dé után átu ru k majd a Hub le űr eles kóp a is e y csi lag sz paj ival és ő ren ete et fog me élni a csil agokról és az an yira jó, ami or ő mes l.

Hát így.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.